Ezt a verset ma azaz 2017.02.26.-n írtam

Gondolsz e rám?

 

Gondolsz-e rám, mikor eljő a csöndes alkony?

Mondasz e értem csöndben imát?

Miközben ágyadon magadban ér a hajnal,

Érzed a szíved, mennyire fáj?

 

Gondolsz- e rám, mikor magányos estén

Könnyeid hullnak, de nem vagyok én,

Érzed e milyen fájó a holnap

Hisz tudod, s tudom, már nem vagy enyém.

 

Gondolsz-e rám mikor zúgnak harangok?

A templom tornyában úgy dél körül.

S érzed e azt milyen fájdalmas érzés,

Asztalhoz ülni ebédre egyedül.

 

Gondolsz e rám, mikor erőket járva

Meglátsz, egy padot s arra leülsz.

Merengve nézel az őszies tájra,

Remélve valaki melletted ül.

 

Valaki, akinek nevét most hallod,

A fák susogása a szél szava Ő.

Bár nem láthatod, mégis simítja arcod

Hűs keze szellő, arca a kő.

 

Egy kő csak melyre a neve van vésve

Most mégis olyan mintha élne a táj

Madarak dalában, hozzád szól csendben

Ugye, hiányom mennyire fáj?

 

Hát gondolsz e rám mikor eljő a az alkony,

Mondasz e értem csöndben imát?

S már nem is oly magányos a hajnal

S talán a szíved sem annyira fáj.

 

Megosztás a facebookon